A modern magyar irodalom méltatlanul keveset emlegetett, és olvasott magányos óriása. (Wikipédia)
Rendkívüli műveltségének két forrása az antik görög kultúra és a Biblia. Élete 80 éve alatt kevés, száznál kevesebb verset ír. Berzsenyihez hasonlóan hosszasan csiszolgatja alkotásait, míg végül megteremti a magyar szabad verset. Versei értő és borús élettapasztalatot sejtetnek, ezért, akárcsak Arany János, már fiatalon aggastyánnak tűnik, aggastyán korában pedig kortalannak. Ahogy Petőfit nem tudjuk elképzelni Világos után, úgy Füst Milánt nagyon is el tudjuk képzelni mai világunkban: elszomorította a világban megtapasztalt gonoszság, ostobaság, szerencsétlenség. Emberszeretete, embertisztelete, együttérzése azonban felülemeli a simán csak pesszimistákon. Hitelességét talán mi sem mutatja jobban, hogy a Horthy-rendszer és a Rákosi-rendszer egyaránt mellőzi. Szerencsére egykorvolt tanítványa, Helfer Erzsébet, akit 1923-ban vesz feleségül, kiváló üzletasszony, és biztosította számára a megfelelő alkotói légkört.
Füst Milán él is ezzel: mindhárom műnemben jelentőset alkot. Versei mellett kiváló drámája a IV. Henrik, aminek bemutatójára 40 évet kell várnia. Kivárja. Legismertebb prózai alkotása a hét évig írt Feleségem története című nagy jelentőségű lélektani regény. Ennek ismertségét természetesen tovább növelte a belőle készült film. 1965-ben a svéd rádió a Nobel-díj- esélyesek között említi, de végül nem is jelölik. Füst Milán művészetelméleti munkássága is jelentős: Látomás és indulat a művészetben. (1948.) Pályája sajátos jellemzője, hogy miközben a nagyközönség számára nagyjából ismeretlen marad, olyan költők vallják mesterüknek, mint Radnóti Miklós, Illyés Gyula, Weöres Sándor.
Ideje elkezdeni olvasni.
