Azt hiszed, van időd.
Pedig csak azt hiszed.
Az idő mindig kevés. De nem az a baj, hogy kevés, hanem hogy azt hisszük, sok.
A felvételi még távolinak látszik. Aztán egyszer csak kiderül, hogy a felkészülés elkezdése, a módszer kiválasztása és a tanárváltások hónapokat vittek el.
Amikor ez kiderül, már ezek a kérdések foglalkoztatnak:
Mi lesz, ha az iskolai felkészítés kevés?
Mi lesz, ha nem kapunk elég hatékony segítséget?
Mi lesz, ha a felvételin derül ki, hogy maradtak hiányosságok?
Ki fog csodát tenni, amikor otthon már csak vitatkozunk a tanulás miatt?
Ez úgy ismétlődik évente, mint a szeptember.
Én harminc éve látom ugyanazt.
Újra meg újra.
De van két jó hírem:
Én pedig azt is megtanítom, hogyan.
Így dolgozom:
Miért így tanítok?
Több mint harminc év alatt újra és újra azt láttam, hogy egyes gyerekek nem azért teljesítenek gyengébben, mert nem lennének képesek többre, hanem azért, mert valahol elveszítették a fonalat. Amint feloldjuk az elakadást, elindul a fejlődés.
Ezért nem egyszerűen feladatlapokat javítok. Gondolkodást tanítok.
Ezért dolgozom rendszerben.
Két félnapos hétvégi alkalom. Rendet rakunk az alapokban: kiderül, mi biztos, mi hiányzik, mit kell újraépíteni.
Heti 90 perc, 4–5 fős csoportban, 16 héten át. A hibákból célzott feladatok születnek, amelyeket addig javítunk, amíg biztosan nem mennek.
Két félnapos hétvégi alkalom. Közvetlenül a felvételi előtt. Pontosítunk, ismétlünk, és a vizsgahelyzetre is felkészülünk.
Ez az a munka, amiben harminc éve hiszek.
És mindez menet közben mérhető!
Ez a Heti Tudástérkép. Megmutatom, hogyan működik.
Gyermeked hetente feltölti a pontszámait, a Tudástérképen pedig mindannyian — te is, ő is, én is — részterületekre bontva látjuk, hol tart, és mi a tennivaló. Mint egy MR-felvételen.
Tündének így segített a Tudástérkép: eleinte minden érvelésére 0 pontot kapott, mert mire odaért, elfogyott az ideje. A Tudástérkép megmutatta, pontosan hol veszít időt — miután ezeket a területeket megerősítettük, felgyorsult, és végül 10 pontos érvelést írt.
Azért tanítok így, mert a felvételi előtt nem azt szeretném mondani: „Szerintem menni fog.” Hanem ezt: „Pontosan tudjuk, mire számíthatunk. Menni fog.”
És még sok másikba. Ha nem látod köztük a kiszemelt iskolátokat, kérdezz rá — valószínűleg oda is készítettem már fel diákot.
Ha nem, bővítsük együtt a listát!
Nincs, és ez a te gyermeked fejlődése miatt is van így. A kiscsoport érzékeny dinamika: nem lehet próbaórás átjáróház. A gyerekek akkor mernek kérdezni és hibázni, és akkor dolgoznak igazán jól, ha biztonságban érzik magukat. Ehhez kell a folyamat, és emiatt szükséges a fix csoport. Pontos célkitűzésünk van: sebészi pontossággal kell dolgoznom. Ki kér próbaműtétet a sebésztől? Nem próbálkozom. Felkészítek.
Nálam nem belekóstolni lehet a munkába, hanem elindulni rajta.
Itt senki nem tűnhet el az utolsó padban. A kiscsoportban mindenkit jól látok, hallok: a folyamatos interakció biztosítja a figyelem fenntartását. Nagy előny még az időnyereség: nem kell utazni, várakozni vagy parkolni. A gyermeked bárhonnan bekapcsolódhat, mi pedig a képernyőmegosztással és a közösen használt anyagokkal ugyanazon a feladaton dolgozunk.
A heti írásos visszajelzés és a Tudástérkép miatt az online forma nem kevesebbet ad: több és folyamatosan visszakereshető információt kaptok.
Általában heti 2–2,5 órára. Minden órára két tesztet kell megírni; ezek eredménye adja a Tudástérkép alapját. Emellett hetente egy körülbelül félórás, célzott feladatsort kap a gyermeked, amit saját tempójában oldhat meg. Ha hibátlan, kész is. Ha maradt benne bizonytalanság, addig javítjuk, amíg tökéletes nem lesz.
„Zalán már szólásokban és közmondásokban beszélget…” (Zsófi, Zalán anyukája)
Pótoljuk, ha lehet; ha nem, akkor sem szakad meg a munka. A megírt érveléseket ugyanúgy kijavítom és visszaküldöm. Ha megoldható, a gyermeked azon a héten egy másik csoporthoz csatlakozhat. Ellenkező esetben kijavítja a teszt javítókulccsal ellenőrizhető részeit, a kérdéseit pedig a következő órán megbeszéljük.
„Köszönjük a rugalmasságát!” (Anita és még sok szülő)
Fog merni. Az első alkalommal tisztázzuk, melyik az egyetlen rossz kérdés. Attól kezdve természetes lesz, hogy azt is ki lehet mondani: „Nem értem.”
„A tisztázatlan kérdéseim gazdára találtak.” (Dénes)
Ha valamit elsőre nem ért, más irányból közelítjük meg. Másik magyarázatot kap, nem ugyanazt még egyszer. A cél nem az, hogy végighallgassa a magyarázatot, hanem hogy valóban megértse.
„Nekem nagyon tetszett, hogy lehetett azt mondani: nem tudom a választ.” (Brigi)
Ettől nem kell tartanod. Engem nem az érdekel, honnan indul, hanem az, hogy a saját lehetőségeihez képest a legtöbbet fejlődjön. Olyan tanítványom is volt már, aki 13 pontról 26 pontra jutott.
„Olyan légkört teremtett, amiben nem féltem kérdezni és jelezni, ha elfáradtam vagy lemaradtam, amit meg is tettem, így a számomra jó tempóban tudtunk haladni.” (Dénes)
Mindezt 4643 Ft-os óradíjon szerezheted meg, ami egy összegben 260.000 Ft (40.000-et spórolsz) vagy részletekben 60.000 + 4×45.000 + 60.000 = 300.000 Ft.
Erre mondta Samu apja:
„Ez nem olcsó. De ez megéri.”
Ha még szemernyi kétséged lenne…
Ha gyermeked időben megcsinálja az összes kiadott feladatot, hetente feltölti az eredményeit a Tudástérképre, és mégsem ér el jobb eredményt a felvételin, mint a folyamat elején megírt szintfelmérő teszten, visszaadom a teljes befizetett összeget.
Mit mondanak, akik már végigcsinálták a folyamatot?
Lívi a 3,8-as átlagról az osztály legjobb nyelvtanosává vált; decemberben már őt küldték nyelvtanversenyre. (József, Lívia édesapja)
A magyar felvételim 48 pontos lett, az elsőként megjelölt iskolába vettek fel. A Tanár Úr nélkül biztosan nem sikerült volna ilyen jó eredményt elérnem. (Lívia)
Daninak sokkal többet adott, mint pusztán a felvételire készülés: megszerette a magyartanulást. Hatodikban még hármas volt nyelvtanból, ezt sikerült stabil négyessé formálni. Nemcsak lexikális tudást, hanem egy tanár-barátot kapott. (Kata, Dani édesanyja)
Fruzsinak 42 pontos lett a magyar és 49 pontos a matek. Elmondani nem lehet, mennyire büszke vagyok rá. Ezzel az eredménnyel a következő hónapokat nem kell stresszben töltenem. (Márti, Fruzsi édesanyja)
Kérdeztem Józsit: Marci bácsi nem haragudott, hogy nem volt készen a házi feladat? Józsi: „Marci bácsi sosem mérges, Anya, olyan nyugodt mindig, mint maga Dumbledore professzor!” (Zsuzsa, Józsi anyukája)
Valószínűleg ez lesz a gyermeked egyik legfontosabb tanéve. Lehet, hogy máris belevágnátok. Mégsem szeretném, hogy pusztán egy internetes oldal alapján döntsetek. Ezért minden családdal személyesen (telefonon) beszélek, mielőtt elkezdjük a közös munkát.
Kitöltöd az űrlapot.
24 órán belül felhívlak.
Átbeszéljük, mire van szüksége a gyermekednek.
Ha ez a megfelelő felkészítés, lefoglaljuk a helyét.
Ha azt látom, hogy ez a felkészítés nem nektek való, ezt is el fogom mondani. Fontosabb, hogy jó döntést hozzatok, mint hogy minden érdeklődőből jelentkező legyen.
„Négy egymásból következő ajánlással jutottam el hozzád. Amikor először beszéltünk, megértettem miért.” (Szilvia)
© 2026 Magyartanár — Rétlaki Márton
+36 30 758 5613 · retlaki@magyartanar.eu