Egyeztetési hiba 2009-ben
A 2009. január 29-i feladatlap 8.e feladatában megjelent egy elég súlyos egyeztetési hiba, amit minden jóérzésű tanár aláhúzott volna egy dolgozatban: „Barátaink ítéletét is gyan_val kell fogadnunk, ha kedvezők ránk nézve.” Kiváló lenne példamondatnak egy nyelvhelyességi hibák mérésére szolgáló feladatban. Sajnos mást mért, mint amit mutatott. Ítélet: egyes szám. Nyilvánvalóan egyes számban kéne állnia a feltételes mellékmondat ide kapcsolódó állítmányának is: kedvező. Helyesen tehát: „Barátaink ítéletét is gyan_val kell fogadnunk, ha kedvező ránk nézve.” Ennek a mondatnak a kapcsán nincs ok gyanúra az ítéletet illetően. Az eset valószínűleg azért nem vert fel port, mert nem volt ráhatása a pontokra. Valószínűleg a legtöbben észre sem vették.
Ezt követően sokáig nyugalom honolt a tesztek hibafrontján.
Feladat és javítási útmutató összhangjának hiánya 2019-ben
A 2019.01.19-i feladatlap 9.a feladatában az egyik szövegértési feladat kiírása nem volt teljesen egyértelmű, illetve nem volt teljesen összhangban a javítási útmutatóval. A feladat a megadott versben és prózai szövegben is szerepelő két információt kért a Luca-nappal kapcsolatban. Többen beírták, hogy pl. 1. nem volt szabad főzni, 2. nem volt szabad fonni. A javítási útmutató ezeket egy csokorba szedve egy információnak tekintette, a javító tanárok a kulcs alapján sorozatban vonták le a pontot a fenti válaszokat adóktól. Pedig könnyű belátni, hogy a példabeli válasz két információt tartalmaz: a sütés nem főzés, a főzés nem fonás. Különböző tevékenységekről van szó, tehát ez a példában két információ, az útmutató viszont egynek veszi.
Amikor a javítási útmutató nincs összhangban a feladattal, az minden javító tanár rémálma, ugyanis, a javító tanárnak elvileg a megoldó kulcshoz kell tartania magát. Ugyanakkor a feladat és a javítási útmutató összhangjának hiánya feladatkiadási hibának minősül, és a feladatkiadási hibából nem származhat hátránya a vizsgázónak. Ha pl. egy feladatnak több megoldása van, de a javító kulcsban nem szerepel a vizsgázó által leírt, egyébként helyes megoldás, a „jó, de sajnos, mi nem erre gondoltunk” elutasítás több, mint gyenge lábakon álló érvelés. Ilyen esetekben a vizsgázó (illetve a szülő) legjobban teszi, ha fellebbez, és fellebbezésében leírja ezt az indokot. Ebben az esetben az iskola vagy elfogadja a fellebbezést, (ha mer önállóan dönteni és/vagy nem akar további bonyodalmakat), vagy (Ki mit főzött, egye meg! – alapon) továbbküldi a fellebbezést a felettes fórumhoz, akinek (megfelelő szakértelem esetén) el kell fogadnia a fellebbezést, és jóvá kell írnia a pontot. Az ilyen esetek mindig kínosak, és további problémákat is felvetnek. A pont ugyanis mindenkinek járna, aki az adott megoldást írta be, azonban csak azok fogják megkapni, akik elég vehemensek voltak, és fellebbeztek. Ennek elkerülésére központilag kéne elrendelni, hogy a kérdéses feladatot hivatalból nézzék át újra a javítók, és a már megfelelő módon bírálják el. Olyan ez, mint amikor egy autógyár visszahív egy szériát gyári hiba miatt. Erre még nem láttunk példát a magyar nyelvi tesztek történetében, de talán más tesztekében sem. Persze, a legjobb a hibátlan feladatlap, mert a hibásnak a rendszer minden résztvevője issza a levét.
Több hiba 2020-ban
Az idei nyolcadikos nyelvtan felvételi feladatlapban nem a Facebookon felkapott „kacskaringós” volt a fő gond. Az egy szakmailag hibátlan feladat, ami viszonylag egyszerű nyelvi kreativitással megoldható: csak addig kell részekre vagdosni a szót, amíg megérkezünk a megoldáshoz. Ó. Inkább azon érdemes elgondolkodni, miért is hördülnek fel sokan egy ilyen feladatnál. A felhördülésük inkább róluk szól, mint a feladat készítőinek szakmai munkájáról.
Viszont miközben évek óta panaszkodunk, hogy szólásaink ismeretében diákjainknak komoly restanciái vannak, most már azt látjuk, hogy a tesztet összeállítók is hibáznak.
Hibás raghasználat – hibás szólás közlés
A 2.c feladatban a teszt „kimutatja a (foga) fehérét” (sic!) a felismerendő példában. Helyesen: fehérjét. Itt ugyanis az -a, e-, -ja, -je, birtokos személyjellel van dolgunk. Ugyanúgy, mint ahogy a közmondásban: Más rétje (más változatban: szomszéd) kerte, (helyesen: kertje) mindig zöldebb – és nem más réte. Érdekes szólásokat kapnánk ennek mintájára: A bolondát járatja (valakivel). (Helyesen: bolondját.) A csontaiban érzi a (hideg) időt. (Helyesen: csontjaiban.) A fű is alig nőtt ki a sírán. Helyesen: sírján.)
Lehet, nem könnyű szabály szerint megtanulni, hogy mikor a, -e, és mikor -ja, je, de a szólások egyik fontos jellemzője éppen az, hogy mindig változatlan formában használjuk őket. Tehát nem ízlés dolga, hogy réte vagy rétje. Egy tesztnek viszont dolga, hogy hibátlanul tárja szólásainkat a tesztkitöltők elé. Idén több, mint 58.000-en töltötték ki ezt a tesztet.
Hibás toldalékfelismertetés
Ha ebben nézeteink nem egyeznek, azt még szembeötlőbben mutatja az 5. feladat. Bocsánat a szójátékért, de éppen a „nézet” szó jeleníti meg a problémát. Az 5. feladat utasítása szerint a -t toldalékot (így!) tartalmazó szavakat kell beírni a táblázat megfelelő helyére aszerint, hogy a -t toldalék (így!) képző, jel vagy rag a következő szavakban: házat, nézet, nézte. (A feladat többi részét az egyszerűség kedvéért elhagyom, ugyanez másik három szóval, -i toldalékkal, hibátlanul.) A feladat remek lenne, csakhogy elcsúszik egy banánhéjon. (Talán több is az, mint banánhéj.)
A „házat” szó végén a legtöbben felismerték a tárgyragot. A „nézte” szóalakban is a múlt idő jelét (-t), de talán már kevesebben. Azonban a jobb nyelvtanosoknak kidudorodhatott a szeme a „nézet” szónál, ugyanis ebben nem szerepel -t toldalék! Ami szerepel, az az -at, -et műveltető képző, amit az egyetemi nyelvtankönyv példaként is említ ekképpen:
„Gyakori, termékeny műveltető képző:
-at, et, -tat, -tet:
Többnyire valódi műveltető igéket képez. Az -at, -et változatot főleg egytagú igetöveken találjuk: ad-at, ír-at, fest-et, néz-et, ugr-at;” (Bencédy-Fábián-Rácz-Velcsovné: A mai magyar nyelv. Tankönyvkiadó Budapest, 1968. 126.)
Ez a helyzet, ha a feladatbeli nézet szót igeként értelmezzük. Azonban főnév is lehet, mondhatnák joggal a feladatlap összeállítói. Pl. Egyeznek nézeteink. Sajnos azonban ezzel sem járunk jobban, ugyanis ekkor az előbb látott képzővel azonos alakú eredményképző követi a „néz” igetövet, és ennek a képzőnek a jelentése a cselekvés, történés eredménye, (néz-et, ír-irat, váj- vájat, vág-vágat (mindkettő pl. bevágás/alagút bányában) és ez is -at, -et, tehát a képző itt sem a -t!
Nyelvünkben a -t toldalék így leírva a magában álló -t toldalékot jelenti, nem egy toldalék részét, és képzőként a következő lehet:
-t – befejezett melléknévi igenév képzője mássalhangzó után: megírt levél, elbóbiskolt portás
-t – igéből igét képző, okozást vagy valamilyen állapotba juttatást fejez ki. Gyakran járul -an,-en mozzanatos jelentésű hangutánzó és hangulatfestő igékhez: serken-t, csöppen-t, dobban-t, robban-t, durran-t. Pl. Szemcseppet csöppent a szemébe. Nagyot dobbant a lábával. Felrobbantja a hidat. Stb. De semmiképpen sem „nézet”.
-t jelentése lehet még elvont cselekvés, történés megnevezésén kívül több esetben a cselekvés eredménye is. Ilyenkor a származékok rendszerint választékos vagy népies hangulatúak, és általában személyragos alakban fordulnak elő, ezenkívül gyakran járul hozzájuk viszonyrag vagy képző is: lé-t, té-t, járt-á-ban, kel-t-é-ben, röp-t-é-ben, nyug-t-a, pl. Nyugtával dicsérd a napot! A személyragos és személyragtalan alakok között jelentéskülönbség is lehet: napkel-et (égtáj), napkel-t-e (időpont).
Ez sem a „nézet”.
„Fülembe még ősmagyar dal rivall”?
A „Javítási-értékelési útmutató” nemes egyszerűséggel besorolja a képzőkhöz, vagyis szerinte a „nézet” szóban a -t képző szerepel, nem az -et. Ez teljesen helytelen. Az iskolai gyakorlatról megkérdezett nyelvtörténész kollégánk szerint „ma az iskolákban is mindenütt -at, -et főnévképzőt illetve műveltető igeképzőt tanítanak, ugyanis az eredetileg magában álló -t képzőhöz az -a -e előhangzó csatlakozott. Ez a hangzóváltozás már az ősmagyar kor végére lezajlott.”
A hiba kezelése
Valójában az oldotta volna meg a feladatot hibátlanul, aki üresen hagyta volna a képző rovatot. Csakhogy a feladat készítői („Ha már lúd, legyen kövér!”) a feladatot megfejelték azzal az instrukcióval, hogy „Minden betűt csak egy helyre írhatsz.” A feladat ezzel azt sugallja, hogy minden cellába egy betűt kell beírni. A diákok aztán ezt meg is tették. Nem lenne baj egy trükkös feladat, ha a mögötte álló grammatika helyes lenne.
A javító tanárok az eddigi tapasztalat szerint kivétel nélkül a javítókulcsot automatikusan (Szolgai módon? Gondolkodás nélkül?) alkalmazva javították a feladatlapokat. Így végül az járt jól, aki kizárásos alapon oldotta meg a feladatot: felismerte a tárgyragot: „házat”, a múlt idő jelét: „nézte”, és amikor mindezen túl volt, akkor már a rendszerkényszer alapján beírta a maradék üres helyre a „nézet” szót, akármi is volt a nézete a -t képzőről, ha volt egyáltalán.
Kíváncsi vagyok, mi történne, ha valaki megfellebbezné ezt a feladatot. Magam részéről mindenkinek ezt javaslom. Vajon visszahívják a „gyári hibás” szériát?
